Kifelé azt mutatod, jól telt a karácsonyod. Találkozhattál a nevelőszüleiddel, az ő szüleikkel, a testvéreddel, akiket ilyenkor szeretteidnek titulálsz. Elmondtad nekik, győztél, mindenki ellen, itt van a kezedben az élő bizonyíték, minden ármánykodás ellenére vissza tudtad szerezni és most a tiéd. A tiéd. A tiéd. A tiéd. A Tiéd. A Tiéd. A Tiéd. A TIÉD. És elhitték neked, hogy ez valóban úgy zajlott le, ahogy hazudtad nekik, miközben remélték, hamar hazamész.

Így, a történtek tükrében visszagondolva, sok dolog világossá vált rólad. Ahogy képes voltál a nevelőszüleidet, az ő szüleiket, a testvéredet, a tanáraidat, a munkatársaidat, tulajdonképpen bárkit, számunkra még azelőtt, hogy találkozhattunk volna velük, befeketíteni a saját hazug életed igazolása érdekében, úgy mocskoltál be bennünket is, fel sem fogva, mekkora kárt okozol ezzel. Mert ott, akkor, ahogy mindig is, az adott pillanat megúszására játszottál, nem érdekelt másnak mennyibe kerül.

Az, hogy képtelen vagy felfogni, mekkora traumát okoztál a családunknak, nem mentesít. A hazugságaiddal rávetted a rendelő dolgozóit. Ehhez kerested és meg is találtad a leginkább befolyásolható gyenge pontot, persze őt is megvezetted, átverted, mindenben hazudtál neki. Gondolod, ez sem fog majd kiderülni? De, ki fog derülni és akkor már csak a kognitív disszonanciában bízhatsz. Minden ki fog derülni, mert ez az Univerzum rendje. Az olyan toxikus és sunyi élősködők, mint jómagad, előbb vagy utóbb, de mindig a szemétdombra kerülnek.

Végül is, a negatív példa is nagyon fontos egy egészséges személyiség fejlődése során. Meghatározó fontosságúak a minták. Igen, olyanok is, mint te. Amilyen soha, senki nem akar lenni.

Azt hazudtad mindenkinek, hogy elloptuk tőled a kutyádat. Sajnos, neked soha nem volt senkid sem. Így aztán logikus, soha nem volt kutyád sem. Amikor a kiskutyát elbirtokoltad, szintén hazudtál, mindenben. Neked nem egy kutyatárs kellett, csak le akartad másolni a másoknál látott jó érzéseket, amelyek a csípős(szalmiák)szagú finggal töltött buborék életedben soha nem voltak jelen. Kizárólag azért kerülhetett hozzád (szerződésben hazudtál), mert volt hová. Volt egy lakás, egy egzisztencia, egy közeg és anyagi háttér ahová érkezhetett. Ezekből semmi sem volt a tiéd (szerződésben hazudtál). Majd nyolc hónapig nálunk lakott az eb (szerződésben hazudtál), itt sem voltál “gazdája”, emlékszünk, ahogy számtalanszor nyílt a szobaajtó és Ő repült kifelé, mert zavart a pillanatnyi létedben. És ahogy mennyire nem vitted le reggelenként, mivel kényelmetlen lett volna felkelni néhány órányi alvás után. Emlékszel, az egész processz indulásakor, hányszor mondtuk el neked, huszonévesen nem a legjobb ötlet egy érző lényt felvállalni, amikor még magadat sem tudod értelmezni, nemhogy azt, hogy “felelősség”. Ez sem hatott. Aztán több hónapnyi bizonytalanság, lakásban bezárva töltött napok után, ha neked úgy hozta, akkor idegen helyeken, idegenekre bízva, legvégül el is hagytad, mert akkor éppen megint az volt a legkényelmesebb. Mindent otthagytál. Szerinted miért van az, hogy másolatot kellett kérned az örökbefogadásról? Van nálad oltási könyv? Fel tudsz mutatni bármit? Apropó, azt elfelejtetted elmesélgetni a tudatosan átvertjeidnek, hogy a perdöntőként hivatkozott, általad aláírt szerződés hány pontját szegted meg, mert leszartad, nem teljesítetted, például az oltási kötelezettséget, ami aztán tényleg a leginkább alapvető dolog. És nem vitted el ivartalanításra sem, sőt, a “hűség önmagadhoz” jegyében még azt is elloptad tőle, megakadályoztad az általunk előre egyeztetett időpontban. Az elmúlt fél évből van róla egy fotód? Tudsz mondani bármit, amit te adtál neki? Most azt visítod, hogy de te akartad a kiskutyát, csak mi nem adtuk. Hazugság. Kisajátítani, birtokolni akartad. Amikor elloptad tőlünk, megakadályoztad azt, amit szerződésben vállaltál és amivel több, mint egy évvel voltál elmaradva. Ami csak egy a végtelenből. Amúgy miből akartad kifizetni? Volt/van fehér kereseted?

A jelenlétedben (ahogy mindenki) ez a kiskutya is folyamatosan szorongott. Félt tőled. A végtelen mennyiségű negatív kisugárzásod miatt lett depressziós (nem csak ő). Bármikor megjelentél, elszaladt. Bepisilt, bekakilt, behányt, emlékszel? Az asztal alatt bujkált, ha meglátott téged. Időnként felkaptad, mindenki attól tartott, hogy eltöröd a nyakát. Ha van hozzá bátorságod, csak nézd meg a pár napja készült képet, nagyítsd ki a szemét. Félelem van benne. Nem érti, hogy került abba a helyzetbe. Elloptad az életét. Bosszút állsz rajta a saját jelentéktelen létezésed miatt.

Kérlek, mondj egyetlen olyan dolgot, amitől jobb lett a kiskutya élete, attól hogy veled van. Nem tudsz ilyet, mert nincsen ilyen. De ez téged nem érdekel. Ez sem. Ezt hisztized: “Hűnek kell lenni önmagamhoz.” Ennek már megint nem igaz egyetlen szava sem. Elmondom miért. Nem létezik olyan entitás, hogy “te”. Ezért nincsen mihez hűnek lenned. Másrészt, még ha lenne is, azok közül melyik semmihez vágynál hűnek lenni? Mindent, amiről azt állítottad, hogy most aztán de tényleg megmutatod, fontos lesz neked, perceken belül derült ki, hogy nem igaz. Abban a parttalan hitványságban, amit képviselsz, ez értelmetlen. Te sem érted, de nem is mersz utánagondolni. Miért is tennéd. Eddig is működött a parazita léted.

Amikor a kiskutya, miután 2023. júliusában egyik napról a másikra magára hagytad, mert akkor éppen azt láttad a legkényelmesebbnek (szerződésben hazudtál), ott maradt egyedül egy kis lakásban, kényszerhelyzetbe kerültünk. Nekünk is volt egy kutyatársunk, arra jutottunk, hogy a kiskutyának Tétényben lesz a legjobb. 1600 nm2-es kutyakánaán, ami kizárólag az övé lehet. Veled szemben egy önzetlenül támogató társat kapott. Aki hónapok tiszta szeretetével meg tudta gyógyítani a tőled elszenvedett lelki sérülésekből, tőled kapott szorongásból és depresszióból. Képzeld, onnantól soha nem pisilt be a házba, pedig oda volt neki készítve a helye. Vajon miért? Több hónap alatt meggyógyult, végre, életében először boldog kiskutya lehetett. Ahol veled ellentétben senki sem visította egyetlen indokaként, hogy “A KUTYA AZ ENYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉM!!!! MERT ÉN VAGYOK A PAPÍÍÍÍÍRON!!!” És még ez is hazugság. Nem szerepelsz az eredeti “papíron”.

Édesanyám nem volt a tulajdonosa, hanem általad fel nem fogható módon, szimbiózisban éltek. Egyenrangú kapcsolatban. Szeretetben. Önzés nélkül. Egymást támogatva, egymásért. Ezek neked mind ismeretlen fogalmak. Az egóddal számára is helyrehozhatatlan fájdalmat okoztál. Jut eszembe, emlékszel amikor még lógtál rajta miközben azt hazudtad, hogy felnézel rá és mindent köszönsz neki? Mentsen meg tőled Lucifer, boldog az, akivel nem kerülsz kapcsolatba.

Mondj egyetlen dolgot, amit őszintén szeretsz magadban. Egyet. Őszintén. Csak magadnak. Ez a szomorú valóság. Hogyan tudnál bárki mást szeretni, ha magadat sem? Vettél könyveket, állítólag jártál terápiára. Folytasd. Légy nyitott, ismerd meg a parazitát.

Képes voltál mindenkinek hazudni. Persze, most, hogy ez számunkra is egyértelművé vált, visszamenőleg mindent megvilágít. Az egész életed egy folyamatos hazugságfolyam. Te vagy az, akinek mindenki szembe jön. Igyekeztél megutáltatni velünk a családodat, a nagyszüleidet, a testvéredet, de még a “barátaidat” is. Ha éppen úgy gondoltad számodra kihasználhatónak, akkor abban a helyzetben simán lekurváztad a “barátnőidet”, majd a következő percben széles mosollyal utaztál el velük Máltára. Vagy Olaszországba, lásd ominózus lelépés, kiskutya elhagyása.

Képes voltál köztünk belső viszályt szítani. Képes voltál a hazugságaiddal megbontani azt az elfogadáson és tiszteleten alapuló egységet, amit családnak hívunk. Nem mentség, hogy neked soha nem volt és nem is lesz ilyened. Képes voltál a Fiúnkat ellenünk fordítani. Ha semmi más gonoszságot nem követtél volna el, akkor is, ezért, az idők végezetéig a Pokol tüzén fogsz égni. Képes voltál hazugságokkal rávenni az állatorvosi rendelő összes tagját, akikkel az elmúlt évek során kölcsönös megbecsülést és bizalmi viszonyt alakítottunk ki, hogy minket tartsanak kutyatolvajnak, belekeverted őket önbíráskodásba, megfélemlítésbe, az orvosi titoktartás megsértésébe, személyes adatokkal való visszaélésbe, az orvosetikai szabályok semmibe vételébe. Tőled megszokott sunyi gyávasággal vettél részt ebben a számunkra súlyosan traumatikus helyzetben, mint annyiszor már, itt is elbújtál, te, a nagy sztár, a digitális szemétdomb svájcisapkás, kukaszagú, kacsaszájú házmestere, akinek pont csak lélek nem jutott. Képes voltál előre beidomítani az örökbeadót, aki amikor tőle szerettem volna tanácsot kérni, mivel azt gondoltam, ő mégiscsak objektív ember és valóban a kiskutya érdekeit tartja szem előtt, szintén úgy kezelt engem és úgy beszélt velem, mintha bűnöző lennék. Őt is meggyőzted, ezeket válaszolta, idézem: “ez az egók harca” és “én csak a kutya érdekeit nézem”, sajnos ebből megint nem igaz egyik sem. Meg sem hallgatott, pedig már egy középsős is érti, mindennek két oldala van.

Körbeveszed magadat újrahasznosított másodpercemberekkel, mivel tőlük várod el az elismerést. Szerinted miért cserélődik ilyen gyorsan a “társaságod”? Miért történik az, hogy akinek egyetlen gramm esze van, megszakítja veled a kapcsolatot? Rövid úton még azok is rá fognak jönni a folyamatosan manipuláló hazugságaidra, akik ebben a gennyes ügyben hittek neked. Vajon akkor mi fog történni? A végén egyedül fogsz maradni, mert már senki sem fog hinni neked, nem marad senki, akinek hazudhatnál.

Lehetőséget kaptál, hogy változtass az addigi általad is sikertelennek titulált életeden. Megkaptad a támogatást, hogy több lehess. És igen, befogadtunk a családunkba, lett hol laknod, élned, ahová hazajöhettél, egyenrangú partnerként. Lehetett volna tartásod, ha érted, hogy az mi. Itt éltél velünk több, mint nyolc hónapig, a saját gyerekünkként értelmeztünk. Megkockáztatom: szerettünk. Orvosokat kerestünk neked, mert állandóan beteg voltál, eszközöket adtunk, hogy sikerüljön az egyetem. Ahol elmondásod szerint szintén mindenki hülye és a rosszakaród, pedig te magad vagy a hibátlan tökéletesség. Ezektől függetlenül drukkoltunk neked, emberként kezeltünk, egy lehettél közülünk, bemutattunk a számunkra fontosaknak, vállalva érted a felelősséget, bennünk bízva ők is pozitívan fogadtak. Őszinte természetességgel vittünk nyaralni, teljes jogú tagként beavattunk az életünkbe. Azt gondoltuk, hogy menni fog az általad is vágyott szabad lét és meg tudjuk könnyíteni az addig összevissza hazudott életedet. De mindeközben nekünk is megállás nélkül hazudtál, többek között arról, hogy ilyen elfogadó és támogató közegben még soha nem voltál és mennyire örülsz, hogy itt lehetsz és felnézel ránk. És képzeld, nem emiatt kell majd felelned, ezekért nyilvánvalóan semmivel sem tartozol. Jó érzésből segítettünk neked, akkor is, ha utólag kiderült, hazudtál. Naivak voltunk, át tudtál verni bennünket, kihasználtad az együttérzésünket. Pedig már az első alkalommal is intő jel lehetett volna, ahogy bekészülve körbehánytad a falat. Megtámadtad az immunrendszerünket, mert parazita vagy. Tanultunk belőle.

Lemondtál a kiskutyáról. És volt pofád ezt odaokádni a tökéletes kérdésre: “De csak szóban”. Na, ez a te tökéletes definíciód.

Persze, hogy most már világos, ez is csak egy újabb mocskos trükk volt a részedről. Végtelen aljassággal elkövetett, előre megfontolt hazugság. Egy manipulatív energiavámpír vagy. Elszívod a pozitív érzéseket, megsemmisíted és kiszarod magadból. Elmondom újra: minden ki fog derülni, mert ez az Univerzum rendje és az olyan toxikus és sunyi élősködők, mint jómagad, előbb vagy utóbb, de mindig a szemétdombra kerülnek.

Szerinted miért vagy évek óta ennyit beteg? Belülről rothaszt szét a hazug életed. Nem segít rajtad a parazita lét, csak öncélúan pusztítasz. Válogatás nélkül teszel tönkre mindent. Beszívod, majd értelmetlenül alakítod át káros gázokká. A Természet alig győzi ellensúlyozni.

Egy pillanatra álljunk meg. Legközelebb, amikor rosszul leszel, kinek fogsz telefonálni, kit fogsz hívni, hogy segítsen? Lesz bárki, akit még nem vertél át és aki még hinni fog neked? Aki nem csak egy szánalmasan beteg csücsörítős szelfi idejéig lesz ott veled?

Az élet tükröt tart számodra. Amilyen te vagy, azt kapod vissza. Nem tanulsz, nem fejlődsz. Egy vérszívó parazita vagy. Az Univerzum számára fölösleges, egy elhibázott próbálkozás, akit kizárólag ellenpéldaként ábrázolnak.

Egyenrangúnak tekintettünk, örömmel fogadtunk. Mondjuk veled pont átbasztak. Pontosabban, átbasztuk magunkat. Hosszasan, kitartóan basztuk át magunkat, egyenként és együtt is, azt gondoltuk, az őszinte szeretetünkkel, nyíltságunkkal fel tudjuk oldani az addigi szar életedet. Másokkal, többször, sikerült már, ettől aztán elbíztuk magunkat, lankadt a figyelmünk. Azt gondoltuk, hibásan, aki szeretetet, odafigyelést, őszinte támogatást kap, abból csak jó sülhet ki. Sérülékeny faszok voltunk. Sikeresen tettél tönkre bennünket egytől egyig. Meggyaláztad a karácsonyunkat. Gyomorideget, stresszt, újabb belső félelmeket adtál nekünk, hónapokra traumatizáltál. Betaláltál, padlóra küldtél. Köszönjük. Ezzel is erősebbek lettünk, még közelebb kerültünk egymáshoz, támogattuk egymást. Együtt fel tudtunk kelni a földről, ahová leütöttél minket. Ilyen egy őszintén szerető család. Neked soha nem volt és nem is lesz ilyened. Az igazi szüleid önkéntelenül voltak váteszek (nézz utána, pozitív dolog), inkább megszabadultak tőled, mielőtt őket is szétbaszod. Szerinted nem volt igazuk?

Amikor utoljára beszéltünk Facetime-on, többször, világosan elmondtam neked, ez nem rólad, nem rólam szól. Egyes egyedül a kiskutya jól léte a lényeg. Ezt te úgy interpretáltad, hogy “egók harca”. Veled ellentétben én azt mondtam neked, amit gondolok. Egyrészt, hogy már rég nem bízunk benned, tudtuk, ahogy hozzáfértél volna, soha nem látjuk viszont. Másrészt, próbáld felfogni, a kiskutya az egyetlen tényező számunkra. Amikor leléptél és itthagytál mindent, mert azt gondoltad, így megszabadulsz a semmi életedtől, kényszerhelyzetbe kerültünk. Nekünk volt egy KutyaCsaládtagunk, ápolást igényelt, kitöltötte az életünket. Ennek ellenére, a kiskutyának is találtunk boldog életteret, végre, olyat, amilyen még soha nem volt neki előzőleg. Leszartad, átgázoltál rajta. Ezt is elpusztítottad.

Amíg velünk éltél, megajándékoztál minket a rezgéseiddel. Napi 24 órában mérgezted a környezetedet, bennünket is. Elszáradtak a növények. Kínjában felrobbant a szennyvízcső és mindent elöntött a szar. Hangoztatva a személyes tered fontosságát, amikor nem voltunk otthon, bejártál mindenhová és ami megtetszett vitted kérdezés nélkül. Amerre mozogtál minden kiürült, beázott az alattunk lakó és hirtelen elfogytak az illatszerek.

Egyik családtagunk önként áldozta fel magát, hogy mentse a többieket. Egy CSODÁLATOSAN TISZTA LÉLEK, aki, HA TE NEM VAGY, még évekig velünk lehetne, magán földelte le a belőled áradó fullasztóan toxikus hamisságot. Kétezerhuszonhárom november negyedikéig tudott kitartani.

A jogra hivatkozol, miközben klasszikus családon belüli erőszakot követsz el. Sajnos a magyar “jog” szerint meg kell várni, amíg vér folyik. Így aztán, mivel “csak” kívülről nem látható lelki erőszakot alkalmazol, nyert ügyed van.

Percre pontosan kiszámoltad, mikor és mivel okozhatod a legnagyobb kárt nekünk. Sikerült. Mint már a helyszínen is mondtam: GRATULÁLOK.

Vannak soha el nem évülő bűnök, mint a tömeggyilkosság, az emberiség, az emberiesség ellen elkövetettek. Egy ártatlan lélek gyilkos mérgezése is ide tartozik.

Összefoglaltam, amit szerettem volna. Itt az idő, elő kell másznod. Nem bujkálhatsz örökké, igen, szembe fognak jönni majd mindenhol. Rád néznek és látni fogod a felismerést a szemeikben. Az utcán, a villamoson, az egyetemen, a kisközértben, a hábékban. Stán, tokon. Igen, te vagy AZ.

Nyugodtan mutasd meg ezt a memorandumot bárkinek. De kérlek, legalább most az egyszer ne legyél gyáva szar és egészben, kihagyás nélkül tedd. A nevelőszüleidnek, az ő szüleiknek, a testvérednek, a tanáraidnak. Az újrahasznosított másodpercembereknek, akikkel körbeveszed magad. Feltétlenül menj ügyvédhez, neki is vidd el. Készíts screenshotot, mentsd le a szöveget. Szokásod szerint hisztériázz, a “világhírű” fejhangodon visítva, jelents fel mindenhol, amúgy is rendőrséggel fenyegetőztél. Indulj és vesd be nekik is az összes megtanult manírt, alátámasztandó a széteső hazugságvilágodat. Küldj ránk verőembereket. Vagy ami leginkább hozzád illik: vegyél rá valakit magad helyett, keverjen polóniumot a teánkba. Újra és újra és örökké, mutasd meg mindenkinek, kétdimenziós izéként nincs képességed felfogni a háromdimenziós világot.

Bízz abban, minden “követőd” parazita akar lenni majd a te példádra.

Az eddigi gazdatesteket már kimerítetted vagy elmenekültek a közeledből. Szerezned kellett egy friss érzelemrabszolgát. Ő a kiskutya. Belőle is kiszívod az életet. Sajnos ő nem tud megszökni a halálosan mérgező uralmad alól.

Summa summarum, irány a 7. kerületi Rendőrkapitányság (1071 Budapest, Dózsa György út 18-24.). Hűnek kell lenned önmagadhoz.

Ez egy kizárólag önszántamból összegyűjtött dokumentum, aminek tartalmáért teljes egészében vállalom a felelősséget.

O. T.

23-12-29